Kitüntetés Posgay Károlynak

Tisztelettel gratulálunk a kitüntetéshez!
 
 
Posgay Károly kiemelkedő tudományos életművét a Magyar Tudományos Akadémia „Eötvös József-koszorú” adományozásával ismerte el. A kitüntetést, amely az Akadémia legrangosabb kitüntetése 2012. november 5-én Pálinkás József az Akadémia elnöke adta át ünnepélyes keretek közt az Akadémia Felolvasó termében.
 
Posgay Károly Budapesten született 1925. április 26-án. 1946-ban vették fel a Soproni Műegyetem Bányamérnöki Karára, ahol 1950-ben kitűnő eredménnyel szerzett bányamérnöki oklevelet. Egyetemi tanulmányai szünetében több alkalommal (1948, 1949, 1950) dolgozott az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél (továbbiakban ELGI), ahova végzése után irányították. 1950 és 1956 között részt vett az intézeti szeizmikus, 24 csatornás műszer fejlesztésében és bemérésében, majd szénhidrogén- (Posgay 1954) és szénkutató (Posgay 1956) méréseket, valamint mérnökgeofizikai (1955) vizsgálatokat irányított. 1955-től a Dunántúli Középhegységben folyó geofizikai mérések témavezetésével, 1956-ban a Szeizmikus Osztály vezetésével bízták meg.
1957-ben Kínába küldték és a Kínai – Magyar Geofizikai Expedíció főkiértékelőjének nevezték ki. Szakmai felügyeletéhez tartozó tartományban határozták meg (Mandzsúriában) a Da-qing –i szerkezetet.

ÉK- Kínai Szungliaoi medencében 1958–59-ben mért Ty-1 szeizmikus szelvény. A piros vonal a Sun-3 jelű, a Da-csin-i olajmezőt felfedező mélyfúrás helyét jelzi.

 

Ez volt a magyar geofizika eddigi legsikeresebb expedíciója, amely Kína legnagyobb szénhidrogén-mezőjének a felfedezéséhez vezetett (Posgay 2009a).

Emlékül a magyar szakértő csoportnak. A Szungliao  síkságon megtalált ipari jelentőségű olaj a kínai–magyar barátság kikristályosodása.

 

1960-ban történt hazatérése után az ország földmágneses térképének értelmezéséből készítette el kandidátusi értekezését (Posgay 1962 , Posgay 1967), amelyet 1967-ben védett meg. 1962-ben ismét az ELGI Szeizmikus Osztálya, majd 1970-ben a Szeizmikus és Számítástechnikai Főosztálya vezetésével bízták meg. Az általa vezetett osztálynak, illetve főosztálynak az alkalmazott szeizmika valamennyi területén, a szeizmikus szénhidrogén-, szén-, bauxit-, víz-, továbbá bányabeli és mérnökgeofizikai kutatásokban, valamint a szeizmikus és számítástechnikai műszerfejlesztésben is sikerült jelentős tudományos és gazdasági eredményeket elérnie. A hazai társintézményekkel együttműködve a kutatógárda nemzetközi összehasonlítások alkalmával is sikeresnek bizonyult: pl. görög és osztrák szeizmikus kutatási pályázatokat nyert neves, tőkeerős világcégekkel szemben; magyar–szovjet–német kooperációban készített számítógép-vezérelt navigációs, továbbá tengeri szeizmikus felvevő és real time feldolgozó rendszerük a nagy világcégeket megelőzve került (kis szériás) sorozatgyártásra.
A szeizmikus kéreg- és felső köpenykutatásban a 60-as évek közepén kezdeményezte a nemzetközi együttműködés kiépítését. A közép,- kelet-európai országok első, közös refrakciós és szélesszögű reflexiós szeizmikus szelvényét magyar–csehszlovák–német kooperációban mérték. A következő évtizedben jelentős nemzetközi szelvényháló készült el Kelet- és Közép-Európában, amelyet a nyugateurópai hálózattal 1975-ben kötöttek össze egy Magyarországtól Franciaországig tartó, az Alpokon keresztülhaladó szelvénnyel.
A lemeztektonikai elmélet kialakulása kezdetén (a 60-as évek második felében) a felső köpenynek mélyreflexiós mérésekkel történő kutatására —a MTA támogatásával— módszer és műszerfejlesztést kezdeményezett (Posgay et al. 1971). A számítástechnika és a szokásosnál kisebb frekvenciák és szélesebb frekvenciatartomány felhasználásával a mélyreflexiós mérések behatoló képességét sikerült megnövelni: az ELGI végezte a felső köpeny tartományában (a világon) az első reflexiós sebességmeghatározást (Posgay 1975), és az asztenoszféráig hatoló reflexiós szelvényezést. Egyedülálló eredmény a Békési-medence alatt egy feldomborodó asztenoszféra szerkezet meghatározása is (Posgay et al. 1995).
1990-ben nyugdíjba vonult, de hazai és nemzetközi szervezetek által támogatott témákban továbbra is az ELGI-ben (illetve 2012 őszi átszervezés óta a Magyar Földtani és Geofizikai Intézrtben) dolgozik. 1994-ben kutatási eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia a "műszaki tudomány doktora" címmel ismerte el.
2004-ben a Miskolci Egyetem műszaki-természettudományi bizottsága a földtudományok habilitált doktorává nyilvánította, majd az Egyetem rektora és a Műszaki Földtudományi Kar dékánja egyetemi magántanári címet adományozott neki.
A további években „fiatal” kollégáival újabb érdekes tudományos eredményeket publikált. Kimutatták, hogy a Föld felső-köpenyében a jelentős reflexiós kötegek olyan ásványtársulásokról észlelhetők, amelyek a keletkezési idejükben uralkodó hőmérséklet- és nyomásviszonyok között a környezetükkel egyensúlyban voltak (Posgay et al. 2001, 2006).

A Föld kérgében észlelt reflexiók a kérdéses mélységben stabil ásványcsoportokat jelzik
 
A Pannon-medence litoszféra-méretű vizsgálatánál kapott új eredményük szerint a Tiszántúli részen a Közép-magyarországi vonal mentén, valószínűleg az alsó kréta korban a Vardar óceán egy ága a Tisza nagytektonikai egység alá tolódott be. A mozgási zónák menti szerkezetből, az asztenoszféra térségéből feltörő alsó kréta bazalt felnyomulására lehet következtetni (5. ábra, Posgay et al. 2009b, 2011).

Az ábrázolt mozgási zóna reflexiós képéből az asztenoszféra környékéről származó alsó kréta korú bazalt felnyomulására is következtethetünk
 
2012. évben a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke tudományos életműve elismeréséül az Eötvös József koszorú kitüntetést adományozta részére.
 
   
Idézett irodalom:
Posgay K. 1954: Szeizmikus reflexiós mérések középhibája. Geof. Közl. 3/4, 41–54.
Posgay K. 1955: A robbantási körülmények figyelembevétele sekélyszeizmikus méréseknél. Geof Közl. , 4/1, 25–37.
Posgay K. 1956: 1955. évi szeizmikus mérések az Esztergom-vidéki szénmedencében. Geof. Közl ., 5/4, 39–47.
Posgay K. 1962: A magyarországi mágneses hatók áttekintő térképe és értelmezése. Geof. Közl. , 11/1–4, 77–99.
Posgay K.1967:  Comprehensive survey of geomagnetic masses in Hungary. Geophys.Trans., 16/4. 1–118.
Posgay K., Korvin G., Vincze J. 1971: Concepts of seismic digital instrumental and methodological development in the ELGI. Geophys. Trans. 20, 9–16.
Posgay K. 1975: Mit Reflexionsmessungen bestimmte Horizonte und Geschwindigkeitsverteilung in der Erdkruste und im Erdmantel., Geophys. Trans. 23, 13–17.
Posgay K.,Bodoky T.,Hegedűs E.,Kovácsvölgyi S.,Lenkey L.,Szafián P., Takács E., Timár Z., Varga G. 1995: Asthenospheric structure beneath a Neogene basin in southeast Hungary. In: Interplay of extension and compression in basin formation. Ed. by: Cloetingh S., D'Argenio B., Catalano R., Horváth F., Sassi W. Tectonophysics, 252, 467–484.
Posgay K., Pápa A., Fancsik T., Bodoky T., Hegedűs E., Takács E. 2001: Metamorphic and rheologic effects shown by seismic data in the Carpathian Basin. Acta. Geol. Hung. 44/2–3, 113–134.
Posgay K., Bodoky T., Hajnal Z., M. Tóth T., Fancsik T., Hegedűs E., Kovács A. Cs., Takács E. 2006: Interpretation of subhorizontal crustal reflections by metamorphic and rheologic effects in the eastern part of the Pannonian Basin. Geophysical Journal International, 167,187–203,doi:10.1111/j.1365-246X.2006.
03000.x.
Posgay K., 2009a Az ELGI és a szénhidrogén-kutatás néhány kapcsolatáról. Bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz, 142/5, 1-28. 
Posgay K., Falus Gy., Kovács I.,  Kovács A. Cs., Bodoky T., Hegedűs E. 2009b.: A Tisza nagyszerkezeti egység takaróinak litoszféra méretű vázlata. M. Tóth T. szerk.: Magmás és metamorf képződmények a Tiszai Egységben. GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged.
Posgay K., Bodoky T., Falus Gy., Kovács I. J., Madarasi A., Gúthy T. Hegedűs E., Kovács A.Cs. 2011: A Tisza és száva-bükki egység szerkezetének alsó-krétabeli alakulása. Magyar Geofizika, 52/3. 135–150.
  • Kitüntetések, díszoklevelek:
  • 1955: Földtani kutatás kiváló dolgozója
  • 1960: Kínai barátsági emlékérem
  • 1970: Munka érdemrend ezüst fokozat
  • 1982: Kíváló munkáért
  • 1988: Munka érdemrend arany fokozat
  • 1997: Az ELGI Igazgatósága Pro Geophysica emlékérme
  • 2000: Miskolci Egyetem arany díszoklevele
  • 2012: Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége. Eötvös József Koszorú
 
            Társadalmi munkássága
1954: A Magyar Geofizikusok Egyesületének (MGE) alapító tagja. Az MGE Tudományos Bizottságának tagja, 1970-től 1990-ig elnöke volt.
1954-től A Magyarhoni Földtani Társulat tagja.
Az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságának 1967 óta tagja, 1979–80 -ban alelnöke volt. A MTA Köztestületének tagja.
1968: MGE emléklap
1978: MGE emléklap
1985: MGE Tiszteleti tag
1986: Egyed László emlékérem
1986: Eötvös Loránd emlékérem
2004: Az MGE 50. évi jubileuma alkalmából alapító tagsági emléklap
2004: A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevele az 50 éves társulati tagság alkalmából
 
1966–92: KBGA CG (Carpatho-Balkan Geological Association  Commission of Geophysics) tagja,
1968–79: KAPG 1.1.1. albizottság elnöke,
1969-től 2000-ig az EAGE (European Association of Geoscientist and Engineers) tagja
1975–82: a European Seismological Commission, Explosion Seismology alelnöke, 1966 és 1992 között tagja,
1976–1994: I.U.G.G. (International Union of Geodesy and Geophysics) Nemzeti Bizottságának tagja,
1980–93: IASPEI CCS (International Association of Seismology and Physics of the Earth's Interior, Commission on Controlled Source Seismology) bizottságának tagja,
1980–   : Seismic Reflection Probing of the Continents and Their Margins szervezőbizottságának tagja. 1994-ben a Budapesten rendezett 6. nemzetközi szimpózium elnöke

 

            Oktatói tevékenysége:
            1965–66: ELTE Bp. speciállis koll.
            1970–  :  NME Miskolc, spec. koll.
            1975: Institut für Geophysik, Kiel, spec.coll.
            1978: Bányászati Akadémia, Freiberg, spec koll.
            1995–2000: JATE, Szeged, Ph.D. képzés.
        2004-ben a Miskolci Egyetem Müszaki-természettudományi bizottsága földtudományok tudományágban habilitált doktorrá nyilvánította.
         2004-ben a Miskolci Egyetem Rektora és a Műszaki Földtudományi Kar Dékánja Műszaki tudományágban egyetemi magántanárrá nyílvánította.
 
            Publikációi: hazai és külföldi (amerikai, angol, holland, kinai, német és orosz)  szaklapokban jelentek meg. Számuk kb. 200.
Külföldön a Marquis Who’s Who (USA) és az International Biographical Centre, Cambridge (England) közli adatait.