Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény

Nyitvatartás: H, Sze, P 10–16 óra
Szakmai tárlatvezetés igénye, valamint 15 főnél nagyobb létszámú csoportok esetén előzetes időpont-egyeztetés szükséges a (+36-1-)252-4999 telefonszámon.
Cím: 1145-Budapest, Columbus utca 17-23.
 
 
Báró Eötvös Loránd a pesti egyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) fizika professzoraként a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdte el a Föld gravitációs terének vizsgálatát. Hosszú évek elméleti és kísérleti munkájának eredményeként megalkotta később híressé vált torziós ingáját, az Eötvös-ingát, amely rendkívüli pontosságával évtizedekkel előzte meg korát és a későbbiekben az első olyan műszernek bizonyult, amellyel a Föld mélyének szerkezetét és az azokban rejtőző nyersanyagokat, elsősorban a kőolajat és a földgázt sikerrel lehetett kutatni.
 
Eötvös Loránd gravitációs kutatásai és az Eötvös-inga olyan nemzetközi sikert arattak, hogy a tudományos világ javaslatára 1907-ben a magyar kormány a tudós professzor számára egy külön kutatóintézetet alapított. Ez az intézet (ma Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, röviden ELGI) őrizte meg a XX. század viharai során Eötvös Loránd személyes hagyatékának és laboratóriumi eszközeinek jelentős részét. A megőrzött hagyatékot hosszabb-rövidebb ideig többször is bemutatták, első állandó kiállítása Tihanyban a bencés kolostorban, majd az intézet földmágneses obszervatóriumának épületében volt az 1980-as 1990-es években.
 
Az ELGI vezetése a hagyatékot a XX. század utolsó éveiben hivatalos gyűjteménybe szervezte "Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény" néven és kialakította végleges bemutatását, a báró Eötvös Loránd Emlékkiállítást, Budapesten az Intézet épületében (1145-Budapest, Columbus utca 17-23.), amelyet 1998-ban nyitottak meg a nagyközönség számára, és amely azóta is látogatható. A gyűjtemény a maga nemében egyedülálló.
 
A gyűjteményt folyamatosan továbbfejlesztették 1998-as megnyitása után is és így ma már a tudós alapító utódainak tevékenységéből is bemutatja a legérdekesebb részleteket.

Az Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény ma három fő részre tagolható:

1. Eötvös Loránd személyes hagyatékát és laboratóriumi eszközeit, alkotásait bemutató emlékkiállítás.
2. Az Eötvös-inga utáni kor geofizikai kutatóeszközeinek műszaki gyűjteménye. (1936-tól kezdődően)
3. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és általában a magyar geofizika második világháború utáni tevékenységének érdekesebb emlékei. (A múzeumpedagógiai terem)

Eötvös Loránd személyes hagyatékénak és laboratóriumi eszközeinek bemutatása

Az Emlékgyűjteménynek ezt az első részét 1998-ban nyitották meg a nagy természettudós születésének 150. évfordulójára. A kiállításnak ez a része két helyiségből áll.
Az első helyiségben Eötvös Loránd életpályájának emlékei, a család címere, családi emlékei, édesapjával folytatott diákkori levelezése, iskolai bizonyítványai, kitüntetései (pl. a francia becsületrend), és sport teljesítményeihez, illetve a fotográfusi tevékenységéhez kötődő tárgyak és iratok láthatók.
 
     kép03-86mm.jpg
 
Ugyancsak itt kerül bemutatásra egykori egyetemi pihenőszobájának egy része és a híres Ság hegyi inga kísérlet képe az eredeti eszközökkel. (A Ság hegyi mérés volt az első terepi körülmények között végzett Eötvös-inga mérés, amelyet még átalakított laboratóriumi eszközökkel végeztek és amely ennek ellenére meglepő eredményekkel járt.)
Láthatóak még a teremben Eötvös más nevezetesebb kísérleti munkáinak eszközei is, mint pl. a gravitációs kompenzátor, vagy az a berendezés, amellyel Eötvös igen nagy pontossággal bizonyította a tehetetlen és a súlyos tömeg ekvivalenciájának elvét. Ez az eredménye később az Einstein-féle relativitás elmélet egyik kísérleti sarkköve lett.
Itt kerül bemutatásra Eötvös gravimétere, amely a világ első gravimétere volt és amellyel Eötvös évtizedekkel előzte meg a világot.
 
kép05-86mm.jpg    

A második helyiség az Eötvös-inga fejlődésének történetétét mutatja be az eredeti műszerek segítségével, a legelső úgynevezett "Balatoni ingától" (1901) az "Eötvös-Szecsődy-ingáig" (1954), amely már nem került sorozatgyártásba, így a Balatoni ingához hasonlóan egyetlen létező példánya a bemutatott darab.
Ebben a teremben látható még Eötvös professzori szobájának egy része, valamint itt kerültek bemutatásra a mágneses Eötvös-ingák, az úgynevezett "mágneses transzlatométerek", ezen kívül néhány fontosabb cikke, szakmai levelezése, és további híres kísérleteinek fennmaradt eszközei, mint például a gravitációs forgó mérleg, amellyel az azóta fontos szerepet kapott Eötvös-korrekció szükségességét és az Eötvös-hatást bizonyította. (Ez a Földhöz képest mozgó testek súlyának megváltozását mondja ki.).

Az Emlékgyűjteménynek erről a részéről a Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára magyar és angol nyelven múzeumi vezető és magyarázó kiadványt jelentetett meg, amely a helyszínen megvásárolható. Az Eötvös Loránd emlékkiállítás megtalálható a világhálón is.

Az Eötvös-inga utáni kor geofizikai kutatóeszközeinek műszaki gyűjteménye

Magyarországon a 30-as évek második felében a kutató és alkalmazott geofizika jelentősen fejlődött és a gravitációs, valamint geomágneses kutatások mellett megjelentek a szeizmikus (1936), a geoelektromos (1938), és a mélyfúrás-geofizikai (1939) kutatások is. A gyűjtemény a geofizikai kutatómódszerek fennmaradt eszközeit gyűjtötte össze és igyekszik fejlődésüket érzékeltetve történeti sorrendben bemutatni őket.

 
kép06-125mm.jpg

A bemutatott eszközök két teremben vannak kiállítva, ahol a tárlat egységes szemléletben mutatja be a több, mint 150 db műszert és műszer egységet. A geofizikai szakágazatokat, azok műszereit egy-egy szakmatörténeti tabló vezeti be (magyar és angol nyelven). A felette lévő főtáblán a szakág megnevezése tájékoztatja a látogatót.
 
Minden műszer felett (és/vagy előtt) olvasható a műszer:
- megnevezése,
- rendeltetése,
- főbb műszaki jellemzői, és
- alkalmazási területe terepi mérési eredménnyel és/vagy mérési eredmény feldolgozásával.
Az eső nagyobb teremben találhatók a gravitációs és földmágneses, valamint a szeizmikus és geoelektromos módszerek eszközeinek gyűjteményei.
 
    
 
A műszerek közül minden szakágazatban találunk érdekeset, valamilyen szempontból külön említésre méltót. Így a gravitációs műszerek között látható egy Sterneck-inga, amelyet a katonai geodézia már Eötvös előtt is használt és amelynek hibás mérései késztették Eötvöst arra, hogy első méréseinek színhelyéül a Celdömölk melletti Ság hegyet válassza.
Figyelmet érdemel, az a Heiland graviméter is, amellyel az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1950-55 között az első Országos Gravitációs Alaphálózatot mérte.
A geomágneses kutatásnál ki kell emelni azt a Schmidt mérleget, amellyel az ország első földmágneses alaphálózatnak felmérése történt.
Itt látható az első magyar protonprecessziós magnetométer (ELTE Geofizikai Tanszék, Szemerédy P.), amely elektroncsöves felépítésű, illetve az ilyen rendszerű magnetométerek egyik utolsó típusa, amelynek kis mérete szekrénnyi elődjéhez képest jól mutatja a műszertechnika múlt századi hihetetlen fejlődését.
A földmágneses szekció érdekessége az ELGI egyik legutóbbi fejlesztése, a DIDD műszer, melyet a világ számos obszervatóriumában alkalmaznak, az USA geomágneses obszervatóriumaiban pedig szabványosították.
 
kép10-45mm.jpg    
 
A szeizmikus kutatások műszerei közül kiemelendő az első magyar, úgynevezett Pogány-féle berendezés (1936), amely nagyméretű kapacitív geofonjaival és fotoregisztrálóval szép szeizmikus felvételeket készített. A gyűjteményben megtalálható az egyik első magyar mérés (1936) teljes felvételi anyaga.
A fotoregisztrálással dolgozó műszerek után a fejlesztés következő mérföldkövét a mágnesszalagos regisztrálással dolgozó műszerek jelentették (SZM 24+6-os műszer, 1962). A mágneses jelrögzítésű analóg berendezések regisztrátumait utólag különböző módokon fel lehetett már dolgozni.
 
    

A legsikeresebb magyar (az NDK-val kooperációban) szeizmikus műszer a digitális jelrögzítésű SD-10 (1970-80), berendezés, amely a mérési eredményeket számítógépes feldolgozásra alkalmas formában rögzítette. A berendezést mind hazánkban, mind külföldön elterjedten használták, különösen a kőolaj- és földgázkutatásban.
A világon az egyik legnagyobb példányszámban eladott sikeres magyar fejlesztésű mérnökszeizmikus műszer, az ESS műszercsalád több típusát is bemutatja a kiállítás.
 
    
 
A geoelektromos kutatásnál a tellurikus műszert, a GE és a DIAPÍR műszercsaládokat kell kiemelni. Utóbbi egyenáram segítségével méri a kőzetek fajlagos ellenállását. A DIAPÍR műszerek ezenfelül a gerjesztett potenciál vizsgálatokra is alkalmasak. Mindkét műszer típus jelentős példányban került külföldre és hazai piacra is és mindenhol eredményesen alkalmazták.
 
    
A második, kisebb teremben a mélyfúrás-geofizikai kutatások eszközei láthatók.

A látogatók ebben a teremben a félautomata karotázs berendezéssel, az első magyar hordozható automata mélyfúrás-geofizikai műszerrel (12 A, B, C 1960), a rack-rendszerű (K-300, K-500) műszerekkel, a terepi digitalizálókkal (KD-10,KD-30 ) ismerkedhetnek meg. Ezt a sort zárja és külön figyelmet érdemel az első magyar számítógéppel vezérelt mélyfúrás geofizikai, karotázs állomás (KD-20). A termet a különböző típusú és rendeltetésű mélyfúrás-geofizikai szondák egyes darabjai teszik teljessé.

    
 
Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és általában a magyar geofizika második világháború utáni tevékenységének érdekesebb emlékei
 
A gyűjtemény harmadik részét múzeumpedagógiai teremként is emlegetik, ez ugyanis kisebb előadások, bemutatók tartására is alkalmas, a teremben 13 szék, egy munkaasztal (a laptop-nak és a bemutatandó anyagoknak), egy mennyezetre szerelt videoprojektor és egy vetítővászon van elhelyezve.
 
 
A terem hangulatát emeli, hogy öt tárló mutatja be a magyar geofizika szerepét itthon és a nagyvilágban. Az itthoni mérési eredményeket a falon elhelyezett szaktérképek (Magyarország gravitációs, geomágneses, tellurikus, mélyszerkezeti stb. térképei) illusztrálják. Mérnökszeizmikus tevékenységünket, a kőolajipari geofizika szerepét, a Mélyfúrás-geofizikai Metrológiai Bázis működését tablókon szemlélhetik meg a látogatók.
Az első tárlóban a kínai-magyar geofizikai expedíció, a másodikban a mongol-magyar geofizikai kutatások, míg a harmadikban a kubai-magyar geofizikai munkák eredményei és emlékei láthatók.
A negyedik és ötödik tárló geofizikai tudománytörténeti dokumentumokat tartalmaz.
Itt látható még a 70-es évek fejlett nyugati műszereinek Magyarországon használt típusaiból egy CFS-1 terepi számítógép és egy DFS-V szeizmikus műszer (mindkettő a Texas Instruments gyártmánya).
 
   
 
A múzeumpedagógia szobában a kicsit fáradságos múzeumi szemlélődés után a látogató megpihenhet és szakmai érdekességek, különleges kutatási eredmények vetített képes előadását hallgatva visszanyerheti frissességét.