Eötvös József

Báró Eötvös József ( 1813 - 1871 ) elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író, publicista és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.
Eotvos Jozsef

A politkus

Politikai érdemeire való tekintettel a forradalom eredményeként létrejött első független magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterévé válaszották. Eötvös, mint a reformok embere, a szabadságharc kitörése után megretten az erőszakos cselekményektől, családjával külföldre menekül. Önkéntes száműzetését Bécsben és Münchenben tölti, és csak 1853-ban tér vissza hazájába. Külföldi tartózkodása alatt elsősorban elméleti állambölcseleti kérdésekkel foglalkozik. Hazatérve a nemzet és az uralkodó megbékélésén fáradozik, mely tevékenysége kezdetben nem szerez számára osztatlan elismerést. A kompromisszum híveinek * közel másfél évtized alatt * mégiscsak sikerül tető alá hozni a kiegyezést. Az 1867-ben megalakult magyar kormányban megint Eötvös kapja a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Nevéhez fűződik a kötelező és általános népoktatás bevezetése.

Az iró

Irói pályáját érzelmes versekkel és szinművekkel ( Éljen az egyenlőség, 1841 ) kezdte. Első jelentősebb műve a karthausi cimű regény ( 1841 ) moralizáló társadalombirálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője ( 1845 ) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében ( Magyarország 1514-ben, 1847 ). Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is ( Reform, 1846, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1851 ).

Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.

vissza Vissza