A Gerecse földtani térképezése

Témavezető: Dr. Budai Tamás
Cím: 1143-Budapest, Stefánia út 14.
Telefon: (+36-1-)2510999/273
 
A Magyar Állami Földtani Intézet az 1960-as évek közepe óta rendszeresen végzi a Dunántúli-középhegység részletes földtani térképezését. Ennek keretébe illeszkedik a Gerecse tájegységi földtani térképének és a hozzá tartozó magyarázó kötetnek az elkészítése és közreadása.
A Gerecse részletes terepi felvétele az 1990-es évek első felében kezdődött, majd hosszabb szünet után 2010-ben folytatódott. A térképek szerkesztéséhez az archív földtani adatok és fúrások újraértékelése mellett a rendelkezésre álló geofizikai mérések anyagát is felhasználjuk.
A projekt futamideje: 2013–2015. Eredményeként 1:50 000-es méretarányú földtani térkép és magyarázó kötet készül, amely a Gerecséről rendelkezésre álló rétegtani és szerkezetföldtani, valamint víz- és környezetföldtani ismereteket foglalja össze. A szerkesztés alapjául szolgáló 1:25 000-es illetve 1:10 000-es méretarányú földtani térképek megfelelő alapot biztosítanak a térség földtani környezetállapotának felméréséhez és monitorozásához, a földtani környezet védelméhez, illetve a nyersanyagkutatáshoz. A terepi észlelésekből, valamint a területen mélyült fúrások rétegsorainak értékeléséből egységes adatbázis készül.
A Pannon-tóban lerakódott nagy vastagságú rétegsor látványos feltárásait rejtik a Neszmélytől délre fekvő dombok közül a Duna felé tartó patakok, vízmosások völgyei.
(Lantos Zoltán felvétele)

A Gerecse karsztos képződményeinek vizei számos forrásban törtek illetve törnek a felszínre napjainkban is térképezési területünkön. A források vizéből kivált édesvízi mészkő hatalmas területet borít Dunaszentmiklós és Dunaalmás között, helyenként 10 m-t is meghaladó vastagságban.
(Lantos Zoltán felvétele)
 
A Duna több szintben formált teraszokat a Gerecse É-i előterében. A legalacsonyabb, már ármentes terasz a közelmúltban, a holocén elején keletkezett, felszíne kb. 110 m magasan, a Duna 0 szintje fölött 5-6 méterrel található. A legidősebb teraszok  kora bizonytalan, feltehetően a pleisztocén elején, több mint 2 millió éve keletkeztek. E teraszok egyékét a Kőpite édesvízi mészköve cementálta, ennek köszönhetjük, hogy az eltelt idő alatt nem erodálódott, ma is vizsgálható feltárása látható egy felhagyott bányában.
(Lantos Zoltán felvétele)
 
A pleisztocén száraz, hideg időszakaiban a szél által mozgatott homokszemcsék lecsiszolták, átformálták a felszínen heverő kavicsokat. Vályúkat, éleket véstek rájuk, felpolírozták a felszíneket. Így keletkeztek az ún. éleskavicsok.
(Csillag Gábor felvétele)