Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet története II.

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) történetének második kötete.
Az Intézet számos munkatársának közreműködésével az anyagot összegyűjtötte és szerkesztette: Bodoky Tamás és Polcz Iván.
Kiadta: Magyar Földtani és Geofizikai Intézet,  Budapest, 2016.

A 726 oldalas kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül, de az Intézet Geofizikai Szakkönyvtárában (1145 Budapest, Columbus u. 17-23. elgi.library@mfgi.hu) korlátozott számban igényelhető.
Az Intézet szívesen fogad 5000 Ft/kötet felajánlást az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány (ELGA) részére, az alábbi számlaszámra: 10200892-31410618-00000000 K&H Bank.

Dr. Fancsik Tamás, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet igazgatója, mint kiadó előszava:

"Tisztelt Olvasó!

Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet még az Intézet alapításának 2007-ben esedékes centenáriuma előtt elindította saját történetének összegyűjtését és megírását. Az intézettörténet első része, amely a kezdetektől 1964 végéig foglalja össze az Intézet alakulását és tevékenységét, dr. Polcz Iván lelkiismeretes feltáró-kutató munkájának eredményeként még a centenárium előtt elkészült és 2003-ban meg is jelent könyvalakban.
A munka folytatása - vagyis a történet második felének megírása - azonban sokkal nagyobb feladatnak bizonyult, és eredeti szándékunktól eltérően sajnos azt nem tudtuk az Intézet 100. születésnapjára megjelentetni. Ezen persze nem is lehet csodálkozni, mert ebben az időszakban - egy részében legalábbis - az Intézetnek nagyságrenddel több munkatársa és rendkívül sokrétű, kiterjedt tevékenysége volt. Világszerte ismert és elismert fejlesztő- és kutatóintézetté vált, munkatársai a világ legkülönbözőbb részein dolgoztak. Fejlődésének ívét azonban megtörte a történelem, vagyis a Szovjetunió és érdekszférájának válsága, majd felbomlása. Az úgynevezett rendszerváltást átgondolatlan és ideológiai alapon történő szakmaiatlan átszervezések követték, ami a szétszóródó egykori munkatársak és az egyes tevékenységek ismerőinek elérését egyre nehezebbé tette. Így a történetnek ez a része csak megkésve látott napvilágot. Megjelentetését mégis nagyon fontosnak tartom, mert az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet története nemcsak a magyar tudománytörténetnek, hanem - ahogy ezt az idén száz éve született Simonyi Károly professzor munkássága is bizonyítja - az ország kultúrtörténetének is fontos része.
Budapest, 2016. november 2."